TÖRTÉNET

1893–1907

Kezdetek

1893-ban megalakul a Műegyetem (akkor Királyi József Műegyetem) Elektronikai tanszéke, melynek vezetője Zipernowsky Károly lett. Ekkor már jelentős múltra tekintett vissza a magyar elektrotechnika: Jedlik Ányos az 1860-70-es években megalkotta a csöves villamfeszítőt, mely gyakorlatilag a ma is használt lökésgerjesztők őse, valamint Zipernowsky Károly Déri Miksával és Bláthy Ottóval az 1870-es, 80-as években végezte a világviszonylatban is jelentős innovációt hozó transzformátor fejlesztését.

Az 1906/1907-es tanév során került átadásra az „FE” jelzésű (mai F) fizika-elektrotechnika épület. Ennek előadótermét és laboratóriumát Zipernowsky korszerű gépekkel és berendezésekkel szerelte fel. A kiváló oktatógárdának és a korszerű eszközöknek köszönhetően az elektrotechnika oktatás és kutatás a Műegyetemen már ekkor is világszínvonalú volt.

1929–1945

A II. világháború végéig tartó időszak

1929. augusztus 21-én, korábbi ipari sikerei után Verebélÿ Lászlót nevezik ki az Elektrotechnikai Tanszék vezetőjének. A tanszéken teljesen új tantervet dolgozott ki: míg korábban Zipernowsky alatt a fókusz elsősorban a villamos gépeken volt, Verebélÿ tantervében nagy hangsúlyt kapnak a villamos vezetékekkel, kábelekkel kapcsolatos ismeretek. Az 1930-as években kezdik el oktatni a Gyakorlati Elektrosztatika című tantárgyat, melynek tematikájában már szerepelt a nagyfeszültségű technika, kitérve a szigetelőanyagok, átütési folyamatok, gázok átütésének, a laboratóriumi vizsgálatoknak és berendezéseknek ismertetésére.

1936-ban Verebélÿ elkezdte a Nagyfeszültségű Laboratórium kiépítését. Az elsőként beszerzett berendezés a Ganz Művek által készített 250 kV-os nagyfeszültségű próbatranszformátor volt – eredetileg az „FE” épületben kapott helyet, majd a „V1” épület megépítését követően átkerült végső helyére. A berendezés a mai napig üzemel, napi szinten használatban van mérések és bemutatók alkalmával. 1937-ben a tanszék a Villamosművek és Vasutak Tanszék megnevezést kapta, 1943-ban pedig egy külföldi megrendelést követően került a tanszék birtokába a még ma is működőképes AEG 1 MV-os lökésgerjesztő.

A II. világháború idején a Műegyetem eszközeit megóvás céljából el akarták szállítani. 1944 novemberében Verebélÿ tiltakozott a Nagyfeszültségű Laboratórium berendezéseinek leszerelése és elszállítása ellen – erélyes fellépésének köszönhetően a tanszéki felszerelés nagy része megmenekült a pusztulástól.

1946–1961

A II. világháború utáni évek

1946-ban Verebélÿ professzor elkezdte írni a négykötetes Villamos Erőátvitel című tankönyvsorozatát, melynek első kötete a Gyakorlati Elektrosztatika volt, tananyaga az 1960-as évekig életben maradt. 1950-ben megindult a V1 épület és a hozzá tartozó Nagyfeszültségű Laboratórium tervezése; 1958-ban használatba került az új „V1” épület, a tanszék elfoglalta új, máig ismert helyét, a Laboratórium azonban még 1959-ig nem nyerte el végleges formáját.

Verebélÿ László nyugdíjazását követően a tanszék vezetésére 1958-tól Geszti P. Ottó egyetemi tanár kapott megbízást. 1961-ben a tanszék kettévált: a Villamosművek Tanszék vezetője Geszti P. Ottó, a Nagyfeszültségű Technika és Készülékek Tanszék vezetője Eisler János egyetemi tanár lett. Eisler professzor fektette le a Szigeteléstechnika című tárgy alapjait, és az addig elsősorban gyakorlati vonalon mozgó tevékenység elkezdett átalakulni a nagyfeszültségű technika elméleti kutatásának kibontakozásával. Ő hozta be a szigetelőanyagok roncsolásmentes vizsgálatát mint új témát, mellyel később Németh Endre és Csernátonyi-Hoffer András egyetemi docens foglalkozott részletesen; Németh Endréhez fűződik a szigetelések egyenfeszültséggel történő vizsgálatának kidolgozása.

1972–1991

A rendszerváltást megelőző időszak

1972-ben a Nagyfeszültségű Laboratórium birtokába került a 600 kV-os TUR próbatranszformátor. Nagyjából ezzel egy időben zajlott le a Laboratórium történetének első korszerűsítése, majd nem sokkal később az eszközpark egy 750 kV-os lökésgerjesztővel bővült.

Az 1970-es években a Dr. Geszti P. Ottó vezette tanszék igazgatóhelyettesi posztját Dr. Bán Gábor egyetemi docens mellett Dr. Horváth Tibor egyetemi tanár töltötte be, aki már az 1950-es évektől kezdve Verebélÿ László jobbkezeként tevékenykedett a tanszéken. Világhírű tudósként, a villámvédelem szakértőjeként nevéhez több, nemzetközileg is elismert elmélet fűződik – ezek egyike a villámvédelmet forradalmasító gördülő gömbök módszere.

Dr. Geszti P. Ottó egyetemi tanár halálát követően a tanszék vezetője 1985 és 1988 között Dr. Horváth Tibor egyetemi tanár volt, őt Dr. Bán Gábor egyetemi tanár követte.

1991–NAPJAINKIG

A rendszerváltástól napjainkig

1991. június 30-tól a Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Tanszék önálló tanszékként működött tovább egészen 2001-ig, amikor a Villamosmérnöki Kar döntése alapján a Villamosművek Tanszék, a Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Tanszék, valamint a Villamos Gépek és Hajtások Tanszék összevonásával létrejött a Villamos Energetika Tanszék, jelenlegi vezetője Dr. Vokony István.

2012-ben a Nagyfeszültségű Laboratórium teljes felújításon esett át, melynek költségeit ipari szereplők támogatása fedezte: megújult a teljes villamos rendszer, az épület belső és külső festése, a belső terek és a padlózat, valamint a nyílászárók, a rácsok és a teljes épületgépészeti rendszer. Új épületinformatikai megoldások kerültek telepítésre, és elkezdődött a 600 kV-os transzformátor teljes felújítása.

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM